Nők és Férfiak

2010 február 27. | Szerző: Karol240

 Most múlt 2 éves a lányom. Drága apjának most jutott eszébe, hogy néha elvigye sétálni. Persze csak két hetente, de legalább pár óra nyugalmam van. Szerintem a legtöbb férfi nem gondol bele mekkora energia kell napról napra egy nőnek, hogy elvégezzen mindent. A nap 24 órájában készen létbe lenni ha gond van a gyerekkel, házimunka, vásárlás. Persze a hivatalos ügyeket mi intézzük. Kíváncsi lennék rá ha cserélnénk egy hétre a férfiakkal mit mondanának. Ti férfiak nem gondoltok bele míg pénzt kerestek mi mennyi mindent csinálunk. De ha valami nem úgy történik ahogy tis szeretnétek akkor fel vagytok háborodva. Pedig semmi okotok rá. Sokszor ti sem azt teszitek amit mondtok. Milliószor megesik, hogy azt mondjátok 2 óra múlva jöttök és örülhetünk ha előkerültök 4-5 óra múlva.  

Persze vannak kivételek, de még nem találkoztam ilyen férfival. Szívesen megismernék olyan férfit aki mindenben besegít. Akkor tán én is boldog lennék. Néha nekem is jól esik a lazulás.

Értékelném ha férfiak is elmondanátok véleményeteket.

Köszönöm, hogy elolvastad!

“az anyáknak ez a dolguk”

2009 október 25. | Szerző: Karol240

 Jelenleg városban élek Heves megyében. A szüleim Zala megyében élnek. Tényleg fárasztó naponta ugyanazt átélni. Éjjel sokat ül a számítógép előtt és játszik, nappal meg panaszkodik menyire fáradt. Az nem tűnik fel neki, hogy reggeltől estig ébren vagyok. Helyettem nem csinálja meg senki a gyerek etetését, pelenkázást, én játszok vele. A házi munkát még nem is említettem. Erre mit szokott a fejemhez vágni, “az anyáknak ez a dolguk”. Tudtommal az apák elmennek dolgozni, és próbálják eltartani a családot. Szerintem a kapcsolatunkba az is közrejátszik, hogy 16 év a korkülönbség köztünk. Legtöbb esetben a szerelem a legfontosabb.

Tegnap regisztráltam magam néhány internetes társkereső portálon, de sajna még nem sok a sikerem. Remélem az nem okoz senkinek problémát, hogy van gyermekem.

Boldogtalan élet

2009 október 23. | Szerző: Karol240

 Lassan 3 éve élek kapcsolatban. Van egy tündéri kislányunk. 21 hónapos lesz. Hiába a család, boldogtalan vagyok.Gyermekem felől több szeretetet kapok, minta  a párom felől. Ő szerinte a szeretet megnyilvánul abban, ha néha hoz nekem vacsorát. És hol van a testi szeretet? Néha már azon gondolkodom szeretőt keresek.

Hogyan is kereshetnék szeretőt magamnak ha a kislányunk mindig velem van, hisz míg nem tud beszélni apuci nem hajlandó foglalkozni vele. Mivel jelenleg munkanélküli apuci ezért neki pihenés fontosabb. Szó szerint mindig velem van a gyerkőc. Csak álmodni merek arról, hogy egyedül mehessek fürdeni, WC-re. Olyan nagy fáradság napi 1 órát a lányával tölteni? Szerintem nem. Persze én legyek erős kitartó és életvidám.