Magány

2009 október 28. | Szerző: Karol240

 Nem bírom tovább. Belepusztulok a magányba. Elvégre az ember társas lény, szüksége van a társaságra. Erre minden nap egyforma. Gyerek etetés, séta, etetés, alvás, etetés, séta, fürdés, etetés, altatás. Kezdek már belebolondulni. Persze drága apucika eljár társaságba, én ha megyek jön velem a gyerek is. Már jó lenne egyedül érezni a társaság szellemét.